Az elmúlt évtizedek során a Linuxot rengeteg különböző eszközre portolták, de a régi 8 bites otthoni számítógépek többnyire kimaradtak ebből a trendből. Most azonban egy fejlesztő sikeresen jelentette, hogy az ikonikus Commodore 64-en is életre kelt az open-source operációs rendszer.
Hogyan sikerült a Linux futtatása C64-en?
A fejlesztő a RISC-V architektúrára lefordított Linux verzióját használta, amit egy „semu” nevű emulátor segítségével futtatott. Ez az emulátor képes a RISC-V architektúrára írt kódokat futtatni. A trükk az volt, hogy az LLVM-MOS projekt segítségével az emulátort átültették a Commodore 64 által használt MOS 6502/6510 utasításkészletre. Bár így az operációs rendszer csak emulációval működött, ez mégis lehetővé tette, hogy a klasszikus hobbigép is Linuxot futtasson.
Az emuláció kihívásai és megoldásai
A legnagyobb akadályt a Commodore 64 beépített 64 KB memóriája jelentette, ami messze nem elegendő a Linux kernel betöltéséhez. A probléma megoldására a fejlesztő egy RAM-bővítő egységet csatlakoztatott a számítógéphez. Bár hasonló memóriabővítők a C64-hez már a múltban is elérhetők voltak, ezeknek akkoriban nem volt széleskörű gyakorlati felhasználása, hiszen az akkori programok nem igényeltek ekkora kapacitást.
Az extra memóriával felszerelt Commodore 64 végül el tudta indítani a Linuxot, bár rendkívül lassan. Az eredeti processzor kevesebb mint 1 MHz-en fut, ami nagyjából 4-5000-szer lassabb egy modern CPU-hoz képest. Ez azt jelenti, hogy a Linux kernel működése elképesztően lassú a valódi hardveren. Például egy valódi C64-en, emulátor használata nélkül, a rendszer nagyjából egy hetet igényelne a teljes bootoláshoz – hacsak nem növeljük jelentősen a CPU órajelét virtuálisan.
Gyakorlati hasznosság vagy technológiai bravúr?
Valószínűleg senki nem tervezi, hogy mindennapi Linux használatra váltana egy Commodore 64-en. A lassú teljesítmény miatt a rendszer gyakorlati alkalmazhatósága rendkívül korlátozott. Azonban maga a tény, hogy ez technikailag megvalósítható, sokkal fontosabb, mint a használhatóság.
Érdekes, hogy egy hasonló megoldással más klasszikus számítógépeken is elindítható lehet a Linux kernel, például az Apple II-n, a BBC Micro-n vagy akár az Atari 800-on. Ez az eredmény leginkább a programozás és a számítástechnika történetének egy izgalmas fejezetét jelzi, ahol a régi és az új technológiák összekapcsolódnak.
A Linux futtatása egy Commodore 64-en egyértelműen nem a funkcionalitásról szól, hanem arról, hogy megmutassa, mire képes az emberi találékonyság. Ez a projekt egyben tisztelgés a múlt nagy számítógépei előtt, amelyek alapvetően formálták a modern technológiai világot.
Hozzászólások(0)